2018.07.23
  • Családsegítés
  • Elemi csapás kárvallottjai
  • Menekültek
  • Hajléktalan ellátás
  • Határainkon innen és túl élő szegények támogatása.
„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”

Példabeszédek Könyve 19:17

"Oltalom és segítség: komplex képzési és foglalkoztatási program hajléktalan emberek számára" - pályázati projekt

Pályázó: Oltalom Karitatív Egyesület
Pályázat azonosító jele: TÁMOP-1.4.1-11/2-2012-0020
Címe:"Oltalom és segítség:komplex képzési és foglalkoztatási program hajléktalan emberek számára"
Támogatás összege: 38.313.732,- Ft
Projekt futamideje: 2012.09.03. - 2014.02.28.

"Projektünk célja az Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) ellátórendszerének szolgáltatásait igénybe vevő hajléktalan személyek készségeinek, képességeinek rehabilitációja, személyiség- és kompetenciafejlesztés, valamint piacképes szakmaelsajátítás támogatása révén társadalmi kirekesztődésük megszüntetése, munkaerő-piaci helyzetük javítása, továbbá a helyi szükségleteket kielégítő közösségi feladatellátásba való involválásuk révén átmeneti, támogatott foglalkoztatásuk, mely kaput tár a nyílt munkaerőpiacon való tartós megkapaszkodásuk előtt is.

KÉPEK A PROJEKTRŐL

2018. január 03.
„és közben az egész család ül a sötétben” Beszélgetés a Hétköznapi Hősök projekt vezetőivel
A Csillagszálló - kulturális utcalapunk 12. évfolyamának 4. számában megjelent beszélgetés az Oltalom Karitatív Egyesület Hétköznapi Hősök projektjének vezetőivel

„Sokszor vacillálunk a csekkek kifizetése és az evés között. Jelenleg sajnos a víz és a villany is ki van kötve. Szintia sikeres, elismert versenytáncos. Kisgyermekkora óta táncol, de két éve már nincs erre lehetősége anyagi helyzetük miatt. Most azonban a legfontosabb egy mosógép lenne, mert a jelenlegi nem működik. Most egy gáztűzhelyre gyűjtenének, illetve tartós élelmiszerre.”1


Iványi Ábel: Szociális munkás végzettségem van, az Oltalom Karitatív Egyesületnél dolgoztam három-négy éven át hajléktalanellátásban. Utána kezdtünk bele a Hétköznapi Hősök projektbe, ami 2015 májusa óta működik.

Tóth Márton: Angol szakon végeztem egyetemet. A Wesley Stúdió szociálisan érzékenyítő rövidfilmjeihez készítettem angol feliratokat, de rendezvényszervezéssel is foglalkoztam. Ezek a filmek olyan témákat dolgoznak fel, amik a Hétköznapi Hősök profiljához is kapcsolódnak. Az Oltalom olyan szociális intézmény, ahol a segítés különböző lehetőségei összefonódnak. Most is ugyanazzal foglalkozom a projektünk során, mint előtte, csak most terepen.

Miről szól ez az egész?

I. Á.: Egy olyan projektet akartunk létrehozni, ami a modern társadalom felé nyit. A szükséget szenvedő családokat meglátogatjuk, és megbeszéljük velük, mi lenne számukra a legjobb segítség. A történetüket is megosztják velünk, amit a fotójukkal együtt felteszünk a Hétköznapi Hősök projekt honlapjára. Így emberközelben láthatják az adományozók, kinek és mire gyűjtünk pénzt. Olyan megoldást kerestünk, amivel azok is tudnak segíteni, akik nem szívesen jönnének el a VIII. kerület kellős közepébe, nem szeretnének személyesen szembesülni ezzel a környezettel.

T. M.: A másik fő ötlet az volt, hogy legyen a projektnek arca, ne csak számadatok, számlák, beszámolók készüljenek. Szerettük volna közelebb hozni a jótékonykodási folyamatot az adományozókhoz is. Aki ellátogat a honlapra, segíthet egy banki átutalással, de nem kell azzal vesződnie, hogy az adomány eljusson a családhoz, ezt megoldjuk mi. A gyűjtés folyamata, hogy mennyi pénz gyűlt eddig össze, mind nyomon követhető az oldalunkon. Mindenki maga választhatja ki, hogy mire és kinek szeretne támogatást adni.

Kire utal a Hétköznapi Hősök név?

I. Á.: Megrázó élettörténetekkel találkozunk a munka során, az Oltalomnál körülvesz bennünket a szegénység. Akik ilyen kemény háttérrel is képesek fenntartani a családjukat, azok hősök, de az is hős, aki segít nekik. Mondjuk az a hattagú család, amelyik heti tízezer forintból él meg. Megdöbbentő, hogy sokan mire képesek.

Mit szeretnétek elérni?

I. Á.: Még fiatal a projekt, sok része fejlesztésre szorul, bár folyamatosan fejlődünk is. Kezdetben ha egy családnak hűtőre volt szüksége, megkerestük a legolcsóbb megoldást. Mostanra már beállítottunk egy fix összeget, amiből beszerezzük az adott eszközt, és ha marad a keretből, akkor veszünk még nekik tartós élelmiszert. Ez a fix összeg jelenleg hatvanezer forint. Egy olyan limit, amivel már lehet mit kezdeni, és még nem olyan nehéz összegyűjteni. Egy szegény család számára ez az összeg igazán nagynak számít, sok mindent meg tudunk oldani belőle.
A másik fejlesztésre szoruló dolog, hogy hogyan reklámozzuk a projektet. Jelenleg ezer Facebook követőnk van, de lehetne több is. Minél többen találnak ránk, annál több adományt gyűjthetünk. A honlap angolra fordítása is tervben van.
Nem tudunk megváltoztatni sorsokat, de könnyíteni igen, ez elérhető, elegendő cél számomra.

Hogyan zajlik a gyűjtés?

T. M.: Az első találkozón elmondjuk, hogy miről szól a Hétköznapi Hősök, és fotót is készítünk. Rögzítjük, milyen helyzetben vannak, és miért, ezt igyekszünk a jó ízlés határain belül tenni. A történet és a fotó felkerül az oldalra, megkezdődik az adománygyűjtés. Mikor összegyűlt a pénz, felhívjuk őket, hogy még mindig ugyanarra van-e szükségük. Mi vesszük meg és visszük el nekik azt, amire várnak. A számlákat és a képeket az átadásról a Facebook oldalon közöljük.

Mit értesz azon, hogy a jó ízlés határain belül?

T. M.: Vannak, akik nehezen, nem szívesen beszélnek a helyzetükről. Szégyellik, hogy önkormányzati lakásban laknak a nyolcker közepén vagy egy isten háta mögötti faluban. Olyan is előfordult, hogy valakinek a párja börtönben volt, vagy elvették a gyerekét… ezek nagyon érzékeny témák. Nekünk elmondják, de az anyák olykor attól félnek, hogy az apuka megtalálhatja őket, és zaklatni fogja a családot. Sosem írunk lakcímet, vezetéknevet, és figyelünk arra, hogy amit leírunk, a fotók, minden rendben van-e.

Általában mire van szükségük a hozzátok fordulóknak?

T. M.: Háztartási gépekre (hűtőre, bojlerre, mosógépre), bejárati ajtóra, télen tüzelőre, kályhára, tartós élelmiszerre. Néha vannak kirívóbb esetek, valakinek a lábához kellett protézis. Ezt nehezebb volt megoldani, mert több helyről, többféle segítségre volt szükség, mi csak kiegészítettük a folyamatot. Egy autista kislánynak szemüvegre gyűjtöttünk, ez egy nagyon kedves projekt volt. Jó volt látni az örömöt az arcán, hogy újra láthat. Előfordul, hogy több családnak van egy kályhája, amit visznek egyik lakásból a másikba, és mindig ott vannak éppen, ahol a kályha. Ezek a házak nagyon rosszul szigeteltek, alig tartják a hőt. Mivel az embereknek nincs tüzelőjük, kimennek a szeméttelepre, és a gumitól kezdve bármit, amit találnak, hazavisznek és elégetnek. A tél elképesztő nehéz, tényleg minden kell. Megesik, hogy eladják az adományt, amit vittünk; talán vannak ügyeskedők is, akik tavasszal nevetséges áron felvásárolják a kályhákat. Mi csak annyit tehetünk, hogy megkérjük őket, ne adják el, vagy legalább kérjenek érte normális árat. Nem lehet elítélni őket ezért, hiszen olyan élethelyzetben vannak, hogy ami nem kell annyira, azt pénzzé teszik. Egyik napról a másikra próbálják átvészelni az életet.

Szerintetek hogyan lehet jól segíteni valakinek?

T. M.: Ha valaki segíteni szeretne, keressen egy olyan szervezetet, amiben megbízik, mert ők tudnak a leghasznosabban segíteni. Ez is egy szakma. Nyitottnak, de távolságtartónak is kell maradnod. Kiborulhatsz azon, hogy a segítségedért nem kapod meg azt a fajta köszönetet, amit érdemelnél, noha nem szabad elvárni ilyesmit. Ez viszont sokakat eltántoríthat, ezért jó szervezetnek adományozni, ami hatékonyan tudja kezelni ezeket a helyzeteket.

I. Á.: Megvesszük, amire szükségük van, és elvisszük nekik, nem adjuk oda a pénzt.

T. M.: Néha ők is vágynak arra, hogy megajándékozzák magukat. Ha hirtelen kapnak egy nagyobb összeget, talán nem a létszükségletre költik. Ők is szeretnének szép ruhákat, mobiltelefont. Érkezett olyan kérés, hogy vegyünk a gyerekeknek karácsonyi ajándékot, vagy hogy állítsunk karácsonyfát. Ezeket a kéréseket is igyekszünk teljesíteni.

Mi a munkátokban a legnehezebb?

T. M.: Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy elviseljük ezt az egészet. Ha éhező, beteg gyerekeket látsz segítség nélkül, fűtetlen lakásban. Persze mindenki másra és máshogy érzékeny. Az egyik gyerekem autista, így számomra az a legmegrázóbb, ha olyan autista gyerekekkel találkozom, akik nem járhatnak megfelelő iskolába, és nem juthatnak segítséghez. Most van is egy ilyen esetünk: egy férfi az autista gyerekével, aki az események szerencsétlen alakulása miatt most ott tart, hogy nincs hol lakniuk. Ha beteg gyerek van a családban, előfordul, hogy az apa lelép. Ilyenkor az anya nyakába szakad minden, dolgozni sem tud, mert a gyerek teljes ellátásra szorul – az egész élete eldőlt. Nyomorognak, teljesen elszigetelődnek a társadalomtól. Borzasztó sorsok vannak, és ez nem igazságos.

I. Á.: Ezek mindig megerősítenek minket, hogy a mi problémáink valójában mennyire kicsik (nevet).

T. M.: Néha elvinnék olyanokat egy-egy családlátogatásra, akik azt mondják, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Az esetek nagy részében erről nincsen szó. Azt is nehéz elfogadni, hogy amit adunk, az alapvetően kevés. Odaadjuk az adományt, de mi lesz velük később? Csepp a tengerben a segítségünk. Van, aki éveket vagy az egész életét úgy éli le, hogy valódi öröme alig volt. Megérezzük azt is, ha valaki hosszú ideje nem is beszélt senkivel, nincs kihez szólnia. Akkor leülünk beszélgetni.

Van olyan történet, amit szívesen elmesélnétek a Hétköznapi Hősökről?

T. M.: Egy csomó van! Volt az a család, nagy nyomorban, ahol a tizennyolc éves fiú felakasztotta magát. Az áramukat is kikötötték. Télen fél négykor besötétedik, és ha nincs villany, vége, csak vannak ott a vaksötét szobában. Az áram visszakötésekor hatalmas volt az örömük, hogy újra világosság van este. Gyakori, hogy semmijük sincsen, de akkor is próbálnak megkínálni valamivel. Ha mással nem, langyos vízzel felöntött cikória kávéval, elkezdik gyártani a kézzel sodort cigiket, és úgy viselkednek, mintha vendégek lennénk: úgy befűtenek, hogy folyik rólunk a víz. Meg az IKEA ágyas történet!

I. Á.: Igen, pont ezt akartam mesélni! Az egyik család emeletes ágyra gyűjtött. Kiszálltam segíteni az összerakásban, addig Marci a többi családnak vitte el az adományokat. A család közel tizenkét fős, és a gyerekek folyamatosan segiteni akartak…

T. M.: Meg kardozni a különböző elemekkel…

I. Á.: …mire visszaszereztem egy darabot, elforgatták a használati útmutatót, vagy rosszul szereltek össze részeket, amiket én aztán szétszereltem és újra összeraktam.

T. M.: Az ágyszerelés végén bejött egy fiatal, bajszos srác rongyos ruhákban, lila nadrágban és mintás sportcipőben. Sejtettük, hogy ő fontos ember lehet ott. Az egyik családtag mondta is, hogy na, akkor bemutatnám a vajdámat. Jött megnézni az ágyat. Nagyon szép, nyugtázta elégedetten a vajda Ábel több órás munkáját.

I. Á.: Egy tizenkét négyzetméteres szobában, ahol addigra már húszan nézték, ahogy ágyat szereltem!

T. M.: Olyanok ezek a falvak, mint egy nagy család, mindenki kisereglik az utcára, amikor megérkezünk. És annyira vidámak! Persze panaszkodnak is, de elviselik a körülményeket, nevetnek, viccelődnek velünk. A szegénység nekik már többgenerációs alapélmény.  

I. Á.: Arra számítottunk, hogy búskomor közeg fog minket fogadni, és meglepődtünk, mikor ezzel a különös életvidámsággal találkoztunk.

T. M.: A gyerekek odaszaladnak hozzánk, hogy csináljunk képeket, pózolnak. Alacsony vályogházakban élnek, a víz szinte egyáltalán nincsen bekötve, csak kutak vannak. A fűtést valami kályhacsővel oldják meg, ami veszélyes, mert nem tud rendesen kiszellőzni a füst. A vízöblítéses vécé luxusnak számít. A helyi kisbolt méregdrága. Budapesten is nehéz megélni, csak ott mások a problémák. Egyszer segítettünk egy viszonylag jól szituált családon, ahol az apuka, egy fiatal férfi, váratlanul meghalt. Az anyuka egyedül maradt a félig felújított házban a gyerekekkel. Ekkor egy cég megkeresett minket, hogy csapatépítő programot szervez a dolgozóinak, és elvállalnák, hogy megcsinálják a felújítás egy részét. Jól érezték magukat, tizenöten-húszan is segítettek. Ez a fajta összefogás minket is feldobott.

És magának a projektnek mire volna a legnagyobb szüksége?

T. M.: Egy céges autó hiányzik nagyon. A családokat lehet támogatni, de magára az akcióra nem gyűjtünk, ilyen opció még nincsen az oldalon, pedig sok járulékos költségünk is van. Távoli segítésnél próbáljuk elintézni, hogy ne kelljen személyesen jelen lennünk. Ez nehézkes, mert gyakran a családsegítő, akit elérünk, kiégett, tehetetlennek érzi magát túlterhelt. Olyannal is találkoztunk, aki cigányoknak segít, pedig nem szereti őket, vagy aki azonnal kivenné a gyereket a családból bármilyen apró dologért.
A másik nagy probléma a tűzifa, az egy gengszter dolog: számlával, normális áron szinte képtelenség beszerezni. A téli, decemberi időszak nehéz a családoknak, mert tűzifa kell, a gyerekek otthon vannak. Az iskola nagy segítség az étkezésre, melegre, de a szünidőben erre nincs lehetőség.

T. M.: Ezeket a családokat egyszerűen elsöprik. Téli tüzelőanyagért sokan mennek az erdőbe gallyakat szedni, még csak nem is fűrésszel, mert az sincsen. Talán külön figyelik is a rendőrök, hogy mikor mennek ki, és pillanatok alatt lekapcsolják őket. Utaznak rájuk. Olyanokért is, hogy nincs macskaszem a bicikli kerekén, hogy az ember az út mentén sétál. Mintha direkt kínoznák a mélyszegénységben élőket.

I. Á.: Sokszor kell vitázni a helyi önkormányzattal, hogy kössék vissza a villanyt, vizet.

T. M.: Gondolj bele, ha nekünk ilyen nehéz végigvergődni a bürokratikus útvesztőkben, milyen lehet annak, akinek segítünk! Sokuk nem képes kiállni magáért. A villany visszakötése még úgy is nehéz, ha megvan rá a teljes összeg. Akinek meg pénze is alig van, azt hülyének nézik, hamis csekkeket küldenek ki tartozásokról. És közben az egész család ül a sötétben.

I. Á.: Egy konkrét eset: már kötötték vissza az áramot, azt hittük, egyenesben vagyunk, amikor küldtek egy felszólítást egy ötezer forintos tartozásról. Erre hivatkozva nem lehetett visszakötni az áramot. Hat héttel később, sok utánajárás után kiderült, hogy a csekk téves volt. Azt mondták, rendszerhiba.

A beszélgetést Vörös Anna készítette

A Hétköznapi Hősök honlapja: http://hetkoznapi.hu/


-------------------------------------
1 Részlet a hetkoznapi.hu honlapon
szereplő egyik család történetéből.